Ma a félév során először és utoljára fogok bemenni a csodálatos nevű pedagógia órámra (röviden pedó). Ez egyébként annyira múzeumkörútiasan hangzik, hogy mindjárt rakok is el fonalat, hogy a villamoson köthessek egy tarisznyát, ami remekül illik majd a batikolt ruháimhoz, amiket mindig hordok, Yoko Ono-hallgatás közben, nyilván. Na de remélem jut időm még beugrani a művészboltba néhány, a Föld megmentését segítő kitűzőért, ha már új narancsságra ruhákat venni úgyse lesz időm.
Vasutas utószó:
Azért remélem a sok autómentes alter egyszer a 2112es csörgővel megy majd jéghegyet menteni:
(ez van, a sok criticalmassos hajtipajti mindig felhúzza az agyam :D)
A hajnali úton senki se fél
13 éve
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése