Hosszú és veszélyes az út Szombathelytől Pestig, mert ott születnek meg fejben az ilyen gondolatok, amelyek egyszer majd valami labilis idegzetű olvasónál ki fogják vágni a biztosítékot, hogy aztán "elég"-et kiáltva véletlenül felvásárolja a tologatós vonatosbüfés embertől az összes kávétcsokoládétpistáciát.
Csornánál kezdődött minden, csendes tavaszi este, madárcsicsergés, az ötödik vágányra szerelvényt tolnak.
Minden előjel nélkül jött a kérdés, hogyha Demjén Ferenc az étteremben hiányol egy ételízesítőt, akkor azt mondja, hogy kell még egy só, mielőtt ennél? Én sem tudom, miért mindig szegény Rózsin csattan a szar poénok ostora, de ez van, ezzel együtt kell élnie, mint a frizurájával.
Mivel a leggyengébb humorjellegű közleményeken is tovább kell lépni egyszer, megtettem. Azt hiszed nincs lejjebb, pedig van: mi a közös a visszavonult Axl Rose-ban és a magyar villamosiparból nyugdíjba vonult szakemberben? Hát mindkettőnek a kocsi még a ganzos időkből van. Guns, Ganz Vol.16, éérted, de a frizura még mindig tart.
Aki pedig abban reménykedne, hogy Pest megvéd az ilyenektől annak mondom, hogy Keleföld után gondoltam csak bele abba, hogy így húsvét közeledtével a hipermarketekben mindenféle sonkát el lehet már adni, sőt a tradícionális ételek mellett kicsit jobban fogynak Sean Connery filmjei is.
g0ccpontblogspotpontcomország
A hajnali úton senki se fél
13 éve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése