Matek

Gábor aznap korán kelt. Még előtte hárevizsgára is kellett mennie. Ahogy kilépett a házból, érezte, hogy ez egy különösen meleg júniusi nap lesz.
Furcsa volt az út. A villamoson olyan dolgokat mondtak be, amiket nem szoktak. Furcsa volt az egyetem is.
Dél lett. Az aszfaltról visszatükröződő napsugarakat csak egy-egy gyorsító buszból ömlő sűrű fekete füst törte meg. Gábor elment enni a menzára.
Már nem volt sok idő hátra. Gábor az R épületből ment a T-n keresztül a H-ba. Közben mormogta magában a gólyahéten megismert történet: "R, mint Rákosi, T, mint tudás, H, mint haladás." Az épületeket összekötő folyosó üvegházhoz kezdett hasonlítani.
Elért a H-ig. Első, második, harmadik, algebra tanszék, ez lesz az. Gábor esélyein kezdett gondolkozni.
Sokat kellett várnia. Nagyon sokat, mire kiszóltak az egyik szobából: "még egy ember jöhet." Gábor bement. Ott voltak az asztalon a vizsgák. Gyorsan keresni kezdte a sajátját, ilyen gyorsan még talán sose lapozott semmit. Megtalálta. Ott a neve, a neptunkódja és a pontszáma.
Megvan - gondolta.
Gyorsan beíratta a Neptunba, majd kiment. Kiment, és közben gondolkozott, mennyire utálta ezt az épületet. Mennyit szenvedett ott. Kiment, és soha többet nem kell visszamennie.
Emlékeit maga mögött hagyva kilépett az ajtón, megállt, és még egyszer visszanézett. Már nem az, mint ami volt. Már nem az utálatos matek tanszék. Már csak egy épület. Már nem lesz több matek. Eljött a pillanat, amelyet Gábor négy féléven és öt matekos tárgyon át annyira várt.
Gábor aznap egy lépéssel közelebb került valamihez.

Mint egy jó bölcsészblog. Összefoglalnám annak, aki nem értette, akkora kokca: megvan a matekom helóbeló!