Váádeszar. Süt a nap, zöldek a fák, tiszta tavasz van odakint, földelt emitteres tranzisztor kisjelű helyettesítő paramétereinek kiszámítási módja idebent. Hogy lehetne így normálisan tanulni? Sehogy. Már megint puskát kell írnom. De nem az én hibám, heló.
A Nap sugara még megcsillan a szemközti ablakon. Csak annyit mond: mindjárt jövök, hogy aztán az éjszakát egyre rövidítve reggel minél hamarabb lehessen itt újra. Lassan mégis itt az este és lámpák fénye veszi át a Nap szerepét. De nem úgy, mint télen. Nem hirtelen, hidegen, fagyosan, kegyetlenül, hanem szépen lassan, hogy a fény összefonódjon a tavaszi levegő friss illatával. Napról napra melegebb lesz, hogy aztán megállíthatatlanul ideérjen a nagybetűs nyár.
Június közepét akarok.
Bizonyára feltűnt az előző bekezdés erősen irodalmi jellege. Igen, én írtam azt is, hogy tompuljon annak a kocka fejednek az éle. Mondhatnám a bejegyzést a bölcsészkar támogatta a "Művelőggyé, vazze!" project keretein belül. Szívesen.
A hajnali úton senki se fél
13 éve
Bejegyzések
9 megjegyzés:
Köszönjük ezt az értékes irodalmi szösszenetet, mely kiszakítja az embert a tranzisztorok világából egy normális tavaszi estébe :)
Szívesen :P
Göccc! http://www.youtube.com/watch?v=-pVrOUyuiTA
Ez a skájvóker lajos amit mondtam.
Aranyember menza :D
Óhh, köszönöm :)
Heló, itt van egy olyan blogoló, aki kevésbé ember, mint az egészséges! (mármint nem magamra gondolok, hanem akinogalra)
Boccs..
Óóó, azért ennyire sokáig nem kellett volna elektrot tanulni :):):) (utalok itt a 0:28-ra :D)
Megjegyzés küldése