Mindent szabad

A legnegatívabb értelemben. De kezdjük az elején.
A mainál sz@rabb napot egyetlen emós sem kívánhatna magának. Kezdődik a korán keléssel. Kilépek az ajtón, mínusz negyven fok. Egyszer sietnék, mert nem előadással kezdődik a nap, persze sehol semmi busz vagy troli, amelyik nagynehezen jön, az meg teljesen tele. Infókettőgyak. Hihetetlen. Beugró. TCP-szerver. Hát miafsz? Hát ki mondta? Senki. Honnét kellett volna tudni? Előadásról? Nem volt még. Boccs. Nembaj, annyira jóarcok voltak, hogy elmondták, hogy hétből csak ötöt kell megcsinálni, szóval még egyet el lehet cseszni. Gratulálok. Mennyi idő lett volna odaülni szépen a neptun elé, és írni egy üzenetet, he, he? Nevetséges, komolyan. Mindent szabad. Krvra elegem van má az egészből. És ez a harmadik nap a félévben.
Aztán ez még nem elég, holnap reggelig csináljak még házit, írjak még jegyzőknyvet, jó, az esti korcsolyát hogyan lehetett volna máshogy elcseszni. Komolyan, a gyakvezt sajnálom, mer egyébként jó arc, de neki kell magyarázkodni a sok hülye miatt. Magyarország, no komment.
Nincs vége. Este hétig az f2ebe ülök, abban a teremben, aminél egy termet se utálok jobban. Elindulok haza. Örsön dzsiletturbó akcijósan, így dzs-vel, majd hazaérek.
Gép be, xp meg van halva, gondoltam telepítés, javítás, boldogság. A lószart. Májkroszoftéknál mér ne halna be az egész a közepén. Jó. Fél tíz, leszarom, másik vinyó, vista. Hihetetlen. Komolyan mondom, a világ leghasználhatatlanabb oprendszere. Rákattintok valamire, ötször megkérdezi, hogy biztos, hogy én voltam-e. Frissítget. C gyökérbe nem enged menteni, tetűlassú. Megírom a programot, aztán úgy törlöm le az egész sz@rt, hogy öröm lesz nézni. Ebben NEM lehet dologzni, pont.
Most meg éjfél elmúlt, tök ideges vagyok, az órarendet azután sz@rják össze, miután má nem lehet változtatni, jegyzőkönyv még sehol, fszkivan. Mindent szabad.