Alapvetően nem töltök túl sok időt a konyhában. De konyha kell, mert például ott él a hűtő. Főhadiszállásomon két spotlámpa gondoskodik arról, hogy mindig láthassam, hogy lassan mosogatni kéne, vzg.
Na. A kettőből az egyik egy kisebb gömbvillám keretében a múltkor elpusztult, maga mögött hagyva két biztosítékot (ja, hogy villamosmérnök-hallgató írja a blogot, vagy mi, kismegszakítót, boccs). Ma volt időm és elmentem az Árkádba, mert az elöl van az ábécében (meg zárójelben itt van a szomszédban) spotlámpa+karácsonyi ajándék vásárlás kombó céljából.
Alapvetően kocka ember vagyok, szóval olyan, hogy sima spotlámpa, szóba se jöhetett. Viszont láttam jó kis ledes-színváltós izét. Az első gondolatom az volt, hogy nem, nem, nem veszek olyat, aztán persze a végén az lett belőle. Úgyhogy most van egy sima meg egy színváltós spot életem 46 négyzetméterének egyik szeletében. És nagyon fless lett. Olyan, mintha a Művészetek Palotájába lépnék a szobából dájrekt. Most meg bónuszként jönnek a kreatív ötletek, hogy ilyet máshova is kéne.
Még az is lehet, hogy elmosogatok.
A hajnali úton senki se fél
13 éve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése