[Ideges hangvételű bejegyzés következik, gyengébb idegzetű nézőink forduljanak el.]
Hát a f@szkivan ezzel az egész szarral. Mér nincs egyszer az életben egy olyan félév, amikor szépen érvényesül a tanulok-vizsgázok-átmegyek elv mint valami rendes nónéjm főiskolán.
És most nemaz, hogy megbuktam háréból. Az egy dolog. De maga a hozzáállás: az egyik kollega pontot reklamált. Mondja, hogy a haverjának arra megadták. És mi a nagy büdös evétés reakció? Na mi? Persze, hogy nem az, hogy jól van, akkor te is megkapod. Nem. Hozd ide a haverodét, az övéből is levonjuk. Na valahol itt kezdődik a true gigaparasztság.
Arról nem is beszélve, milyen kis korrekt vizsgát sikerült összeállítani. Meg hogy milyen korrekt, jóindulatáról messze földön híres ember adott összesen másfél fánki pontot az egész első feladatomra.
Csak azt mondaná meg nekem egyszer valaki, hogy mi a szart csináljak, hogy átmenjek egy vizsgán. Mer a tanulás nem segít, azt próbáltam.
Elmegyek inkább fodrászhoz, lehet, hogy a rövid haj a titok nyitja. Addig meg meghallgatom az egyik igencsak aktuális villanykaros slágert.
Vagy egy másikat, ami nem kapcsolódik a háréhoz, de legalább elég lassú ilyen szar kedvhez:
A hajnali úton senki se fél
15 éve
